A közpénzek felhasználásával kapcsolatos „offshore ellenes” jogszabálycsomag azzal a méltányolható céllal került 2011-ben bevezetésre, hogy ne juthassanak ellenőrizhetetlen tulajdonosi hátterű offshore cégek hazai és uniós közpénz-forrásokhoz. A szabályozás azonban alaposan túllőtt a célon. Számos „ártatlan” külföldi tulajdonú cég is beleesik a szabályozás csapdájába, köztük többek között az amerikai tulajdonú multinacionális cégcsoportok magyar leányvállalatai.
Az „átlátható szervezet”
A nemzeti vagyonról szóló, 2011-ben elfogadott törvény gyökeresen újraszabályozta a közpénzekből származó fejlesztési források igénybevételének feltételrendszerét. A szabályozás egyik célja „az offshore szervezetek kiszűrése” volt a közpénzek felhasználására jogosult vállalkozások köréből. Ennek érdekében a törvény bevezette az ún. „átlátható szervezet” fogalmát, amelynek lényegében minden állami vagy európai uniós támogatási forrásra pályázó vállalkozásnak meg kell felelnie a pályázáskor, és később is, mindaddig, amíg a támogatási szerződésben vállalt kötelezettségeit maradéktalanul nem teljesíti. Nagyon hasonló feltételeknek kell megfelelniük a közbeszerzéseken induló vállalkozásoknak is.
Az átlátható szervezet fogalma rendkívül komplex. Lényegében egyesíti az offshore társaságok használatának visszaszorítását célzó, korábban is meglévő hazai adó- és pénzmosási szabályokat, de szigorúságában és rugalmatlanságában ezeken messze túlmutat.
Amerikai tulajdonú cégek partvonalon kívül
Míg a szabályrendszer célja kétségbevonhatatlan, addig annak megszövegezése indokolatlanul sújt számos olyan, főként multinacionális cégcsoporthoz tartozó hazai vállalkozást is, amelynek sem a működése, sem a tulajdonosi szerkezete nem átláthatatlan. A szabályozás egyik problémás pontja az, hogy minden olyan magyar vállalkozás átláthatatlannak minősül, amelynek a tulajdonosi struktúrájában van olyan – akár csak egy – legalább 25%-os közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkező külföldi társaság, amely nem tagja az Európai Uniónak, az Európai Gazdasági Térségnek, az OECD-nek, és amellyel Magyarország nem kötött kettős adóztatási egyezményt. Ez a gyakorlatban azonban majdnem minden amerikai tulajdonú céget érint, mivel az amerikai multinacionális cégek jellemzően egy, Bermudán bejegyzett – de nem átláthatatlan tulajdonú – cégen keresztül tulajdonolják az Egyesült Államokon kívüli leányvállalataikat. Mivel Magyarország és Bermuda között nincsen kettős adóztatási egyezmény, és ez az ország az egyik említett szervezetnek sem tagja, a magyar vállalat máris átláthatatlannak minősül és így kiesik az állami támogatásokra jogosultak köréből.
Holdingtársaságon keresztül tartott cégekre leselkedő veszélyek
Könnyen a szabályozás áldozataivá válhatnak azok a vállalkozások is, amelyeket tulajdonosaik olyan – egyébként ugyancsak teljesen transzparens – külföldi holdingcégeken keresztül tulajdonolnak, amelyek kizárólag vagy túlnyomórészt magyar cégekbe fektetnek be. Ezek a holdingtársaságok a bejegyzésük országában jellemzően ugyanis nem fizetnek adót a leányvállalataiktól kapott osztalék után, mint ahogy fordított esetben a magyar cégeknek sem kell még egyszer adózniuk sem a hazai, sem a külföldi leányvállalataik adózott nyereségéből kapott osztalék után. Ha azonban egy bevételeit többségében Magyarországról szerző külföldi társaság az osztalék említett adómentessége miatt nem fizet adót a saját országában, a magyar leányvállalata átláthatatlannak fog minősülni.
Gyakorlati problémák
Szintén nehézséget okoz a gyakorlatban, hogy a szabályozás az egyértelműen megfogalmazott kizáró kritériumokon túlmenően általánosságban is átláthatatlannak minősít minden olyan céget, amelynek „tulajdonosi szerkezete nem megismerhető” – anélkül, hogy a törvény megmondaná, hogy pontosan mi értendő e feltétel alatt. Egyszerűbb tulajdonosi struktúrájú vagy egyébként kisebb cégek esetén ennek a szabálynak az alkalmazása nem feltétlenül vet fel különösebb problémát. Összetettebb és gyakrabban változó tulajdonosi körű vállalkozások azonban vagy egyáltalán nem, vagy csak rendkívüli nehézségek árán tudják a teljes tulajdonosi szerkezetük megismerhetőségét biztosítani.
A tőzsdén jegyzett cégeket és az általuk kontrollált leányvállalatokat az offshore ellenes szabályozások általában automatikusan kiveszik a joghátrányok alól. Ez a fajta mentesség ugyanakkor az átlátható szervezetek hazai szabályozása alapján csak abban az esetben érvényesül, ha maga a tőzsdei cég igényel támogatást. Nem érvényesül, ha egy tőzsdei cég hazai leányvállalati pályázna. Utóbbi vállalkozásoknak tehát – átláthatóságuk ellenére – szintén meg kell birkózniuk az átláthatóság minden kritériumával és annak bizonyításával.
Konklúzió
A közpénzekre vonatkozó „offshore” szabályozás indokolatlanul olyan vállalkozásokat is csapdába ejthet, amelyek esetén gyakorlatilag sem a szándéka, sem a lehetősége nem áll fent a közpénzek nem kívánt felhasználásának. Ráadásul, éppen azokat a vállalkozásokat sújtja leginkább, amelyeknek a Magyarországra csábítása a mindenkori gazdaságpolitikai törekvések kiemelt prioritása. Ezen külföldi vállalkozásoknak sokszor éppen azért kell átstrukturálniuk tulajdonosi szerkezetüket, hogy állami támogatásban részesülhessenek vagy közbeszerzésen elindulhassanak. Rosszabb esetben pedig, ha a társaságcsoport a fenti csapdákat nem ismerte fel és az átláthatatlanságra csak egy későbbi hatósági ellenőrzés során derül fény, adott esetben kamattal növelten kell visszafizetnie a kapott támogatást.
