címke: információcsere

Április elején hatályba lépett az OECD-nek az a standardja, amely eredményeként az adóhatóságok rálátást kaphatnak az adóparadicsomokban bejegyzett társaságok tevékenységére és azok legfontosabb pénzügyi adataira. Bár még kérdéses, hogy a NAV ezeket az információkat mire fogja felhasználni, de több, előszeretettel használt adóminimalizálási módszer is veszélybe kerülhet.

Gyarló emberi tulajdonság, hogy feladatainkat szeretjük mindaddig húzni-halasztani, amíg azok sürgőssé nem válnak, vagy a határidő látható közelségbe nem kerül. Így van ez a vizsgára való felkészüléssel, a szükséges orvosi beavatkozások elvégzésével … és így van ez a jogszabályokra való felkészüléssel is.

Egy a minap kihirdetett irányelv alapján előfordulhat, hogy a jövőben a nevünk és a kapott adótanácsunk részletei az adóhatóságnál landolnak. 2020 júliusától ugyanis a tanácsadók vagy bizonyos esetekben maguk az adózók kötelesek lesznek tájékoztatni az adóhatóságot egyes, agresszívnak minősített adótervezési konstrukciók részleteiről. Ráadásul a tájékoztatási kötelezettség, visszamenőlegesen, mindazokra a struktúrákra is kiterjed, amelyek megvalósításába az adózók 2018. június 25. után kezdenek bele.

Míg a bitcoin sokak üzleti fantáziáját mozgatja világszerte, addig az adóhatóságok is egyre komolyabban fókusz alá vonják a bitcoinnal végzett műveleteket. Mindeközben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a bitcoin-világ egy újabb adóparadicsomot kezd létrehozni.

Adómentesség, anonimitás, kiszámítható és stabil jogszabályi környezet, fejlett pénzügyi rendszer – ez jellemezte évtizedek óta Liechtensteint, az adóelkerülők egyik legfőbb fellegvárát. Ahogy azonban Svájc a közelmúltban beadta a derekát a nagyhatalmaknak, Liechtenstein sem kerülhette el alpesi szomszédjának sorsát. Ezzel egyidejűleg viszont Liechtenstein a legális adótervezés új helyszínévé válhat.

Egy, a 2010-es évek elején napvilágot látott felmérés szerint több, mint 20 ezer milliárd dollárra tehető az a pénzösszeg, amelyet a világ tehetős emberei offshore társaságok számláin tartanak. Más feltételezések akár ennek többszörösére is becsülik az elrejtett vagyonok mértékét. Az offshore számlákon tartott pénzek több szempontból is hiányoznak a fejlett világ országainak költségvetéséből. Egyrészt ezen vagyonok és azok hozadékai után a tulajdonosaik nem fizetnek adót. Másrészt azok nem vesznek részt az adott országok gazdasági vérkeringésében sem, azok nincsenek bevonva a jövedelemtermelő folyamatokba.

Az EU Megtakarítási Irányelve már hosszú évek óta automatikus információcserét ír elő a tagállamok adóhatóságai között, amely alapján az adóhatóságok hozzájuthatnak állampolgáraik más tagállamokban fenntartott bankszámláinak adataihoz. Az Irányelv azonban csak a magánszemélyek nevén lévő bankszámlákra terjed ki, így alkalmazását könnyű volt kikerülni egy cég – tipikusan offshore cég – közbeiktatásával. Az Irányelv napokban elfogadott módosítása alapján azonban 2016-tól a tagállami pénzintézetek kötelesek lesznek az offshore cégek bankszámlái mögötti magánszemély tulajdonosokat is azonosítani és a róluk begyűjtött információt hazai adóhatóságaiknak megküldeni. Ez lényegesen szűkíteni fogja a vagyonok eltitkolásának a lehetőségét.

Közelmúltbeli bejelentései szerint a pénzügyi kormányzat újabb adóügyi információcserét lehetővé tévő egyezmények megkötését tervezi számos, jól ismert adóparadicsommal és közkedvelt offshore központtal. Egy nagy vihart verő politikai ügy kapcsán pedig egyre többet hallunk arról, hogy már a banktitok utolsó európai bástyáiként számon tartott Ausztriából és Svájcból is szivároghatnak információk. Mit jelentenek e hírek az adózókra nézve, a gyakorlat nyelvére lefordítva?