Hajdanán az adótanácsadói szakma minden évben izgatottan várta a HVG Adó Különszámának a november végi megjelenését. Ez volt a „biblia” a szakma számára: akinek az asztalán nem volt egy-egy HVG Adó különszám, az nem is minősült adószakértőnek. A kiadvány viszonylag rövid volt, kezelhető, és miután azt egy éven át mindenki rojtosra lapozta, átadta a helyét a következő évi kiadványnak. Volt olyan év is, amikor a Különszám kétéves kiadványként jelent meg – reflektálva arra, hogy a kormányzat két évre előre rögzíteni kívánta az adójogszabályokat. Az már megint más kérdés, hogy azért az első év végén csak hozzá kellett nyúlni az adótörvényekhez, ezért a kétéves kiadvány nem érte meg a második évet.
De az élet változik… és ezzel együtt változott a Különszám is. Ma már nem november második felében jelenik meg, hiszen a Parlament egy egyszerű tollvonással átírta a jogalkotási törvénynek már ősidők óta hatályban lévő azon szabályát, hogy az új kötelezettségeket keletkeztető adótörvények elfogadása és hatályba lépése között 45 napnak kell eltelnie. Már vékonynak sem mondható a kiadvány, lévén, hogy messze túlléptünk azon, hogy az adókötelezettségek csupán az alapadókban testesülnek meg. Ma már helyet kapott a Különszámban az eva, a kata, a bankadó, a biztosítási adó, a távközlési adó, a reklámadó és sok-sok, más adónem, amelyek 10 évvel ezelőtt még pajzán gondolatként sem léteztek.
És már régen a múlté sajnos az a biztonság is, hogy a novemberben kiadott kiadvány át tudja vészelni az egész következő adóévet: ma már évközi kiadványok tájékoztatnak minket az év közben beállt adótörvény-változásokról. Lassan már-már cikivé válik az, ha valaki az év második felében a HVG Különszámból próbálja a hatályban lévő jogszabályokat értelmezni.
De a tavaly év végi adójogalkotás még egy lapáttal rátett erre a folyamatra. És ezt már a Különszám sem tudta követni. November végén elfogadásra került ugyan a szokásos, év végi adócsomag, de már ekkor napirenden volt a 9%-os társasági adó ötlete. A 9%-ot és az ehhez fűződő egyéb jogszabály-pontosításokat erőltetett menetben be is nyomta a Kormány a Parlamentbe, december elején. A Különszám késett, mondván, hogy megvárja ezeknek a módosításoknak az elfogadását. És mikor már december 10-e környékén mindenki örült, hogy végre megvan, hogyan kell adóznunk 2017-től, és a Különszám is megjelent, jött az újabb váratlan hír: módosulnak az amnesztiára, valamint a külföldi ellenőrzött társaságokra vonatkozó szabályok is – ráadásul ugyanúgy 2017 elejétől. A Parlament törvénygyára ezt a sebtiben kipattant ötletet ugyanúgy, gyorsított eljárással, december során elfogadta.
Ez viszont már a HVG-nek is sok volt, erről a módosításról a Különszám már lemaradt. Azaz, úgy léptünk be 2017-be, hogy a Különszám már január 1-jén sem a hatályos jogszabályokat tartalmazza. Lekerül az asztalokról a kiadvány és átadja a helyét a Complex Jogtár nyomtatott változatainak.
Sajnáljuk, hogy innentől kezdve az év során nem tudjuk kiélvezni a HVG címlapok kifogyhatatlan grafikai leleményességét. De talán még ennél is jobban elszomorító az a tendencia, amit a kiadvány viszontagságai tükröznek. Biztos, hogy szükségünk van arra, hogy az adózási helyzetünket manapság már több mint 60 adójogszabály alapozza meg? Biztos jó-e az, hogy a törvények állandóságának már a legkisebb látszatát sem kívánja senki fenntartani, és lényegében év közben akkor nyúl bele az adójogszabályokba, amikor akar? És biztos, hogy átgondoltnak nevezhető-e egy olyan adópolitika, ahol a november végén elfogadott, általános adócsomagon túlmenően decemberben két további, az alapvető adózási jogokat és adóterheket érintő módosítás kerül benyújtásra?
Egy dolog viszont, láthatóan, tényleg jól működik. Ha valami egy nap kipattan a kormányzat berkeiből, az napokon belül, gond nélkül lenyomható a Parlament torkán. Megszületett Magyarországon a hatékony állami irányítás.
