2012-ig a vállalkozások az általuk megrendelt K+F tevékenységek költségét levonhatták a fizetendő innovációs járulék összegéből. Ez a vállalkozásokat arra ösztönözte, hogy a fizetendő járulék összege erejéig tanulmányokat rendeljenek meg és ezáltal a fizetendő adójukról lényegében maguk rendelkezzenek.
Nem meglepő módon, ezen évek során a komoly és tudományos jellegű kutatáson túl sok esetben kevésbé megalapozott tanulmányok is születtek, amelyek mögött nem állt valódi kutatás-fejlesztési tevékenység. Ezt tapasztalva az adóhatóság keresztes hadjáratot indított a vélelmezett áltanulmányokkal szemben, és ellenőrzései során rendszeresen kísérletet tesz annak megállapítására, hogy a társaság által megrendelt tevékenység nem éri el a K+F szintjét. Ezen logika mentén a NAV az elmúlt időszakban számos társaságnál állapított meg innovációsjárulék-hiányt, amely a fizetendő pótlékokkal és bírságokkal együtt többször 100 millió forintos nagyságrendekre is rúgott.
A NAV koreográfiája
A K+F tevékenységekkel kapcsolatos megállapításait a NAV lényegében azonos forgatókönyv szerint teszi: ha az általa kezdeményezett adóellenőrzés során vitatható tartalmú kutatás-fejlesztési tevékenységet talál, akkor kirendeli szakértőként a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát (SZTNH), hogy azokat K+F szempontból minősítse. A jelenlegi tapasztalatok szerint az SZTNH azokban az esetekben, amelyek eljutnak hozzá, sokszor tagadja meg a K+F minősítést az adott tevékenységtől. Ez pedig szabad utat ad az adóhatóságnak, hogy a társasággal szemben megállapítást tegyen.
A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy az adóhatóság kifejezetten a K+F tevékenység megfelelőségének vizsgálata miatt indít felülellenőrzést egy lezárt adóév tekintetétben. Azaz azok sem érezhetik biztonságban magukat, akiknek az adott adóévét az adóhatóság korábban már vizsgálta.
Védekezési lehetőségek
A tapasztalatok szerint a K+F tanulmányokkal kapcsolatos megállapításait az adóhatóság a bíróságok előtt is meg tudja védeni. Sok esetben azonban az adózók eredményesen vehetik fel a küzdelmet a NAV-val szemben. Egyrészt tagadhatatlan, hogy a jogszabály kifejezetten nevesíti az SZTNH-t mint kirendelhető szakértőt, véleményünk szerint ugyanakkor nem feltétlenül megalapozott az SZTNH kirendelése minden K+F minősítési ügyben.
Tudni kell, hogy az SZTNH szakvéleményével szemben a jogszabály ugyanazokat az elvárásokat támasztja, mint bármely szakvéleménnyel szemben. Az SZTNH szakvéleményének ezért teljes körűnek és aggálytalannak kell lennie. Ha az SZTNH szakvéleményében önellentmondás vagy logikai hiba fedezhető fel, akkor alappal kérhető a NAV-tól az SZTNH véleményének felülvizsgálata.
A bírósági gyakorlat szerint továbbá annak megállapításához, hogy a tevékenység eléri-e a K+F minősítést nem elegendő, ha a NAV csak a kutatás egy kiragadott szakaszát (így például az adott üzleti évben elvégzett kutatást) minősíti. A NAV – és ha a szakértői kirendelő végzés ezt tartalmazza, akkor az SZTNH is − köteles a kutatás egészét vizsgálni, így azt, hogy a kutatást, illetve a tanulmányt megrendelő társaság az adott kutatási tevékenységgel milyen eredményt ért el – még akkor is, ha az eredmény nem közvetlenül az adott kutatásnak köszönhető.
A tanulmány készítőjének bevonása
Ha a NAV eljárást indít, mindenképpen célszerű abba a lehető legkorábbi szakaszban a kutatást végző és a tanulmányt készítő céget is bevonni. Ezt az álláspontot az SZTNH is megerősítette, külön kiemelve, hogy a szakértő kirendeléséről szóló értesítés kézhezvételét követően még a szakvélemény elkészítése előtt érdemes átadni a NAV részére azokat a további dokumentumokat, melyek alapján az SZTNH teljes körűen tudja minősíteni a kutatási tevékenységet. A kutatási tevékenységet ténylegesen kifejtők tudják ugyanis leghitelesebben elmagyarázni, hogy az általuk végzett munka miért minősül kutatás-fejlesztésnek, és ezért ők a legalkalmasabbak arra is, hogy az SZTNH véleményét érdemben befolyásolják.
Fontos azt is figyelembe venni, hogy függően a kutatást végző személlyel kötött szerződéstől, a NAV esetleges elmarasztaló döntése esetén a társaság a kutatást végző céggel szemben kártérítési igénnyel léphet fel. Ha ugyanis a kutatócéggel kötött szerződés kimondja, hogy a tanulmánynak el kell érnie a K+F jelleget és alkalmasnak kell lennie az innovációs járulék csökkentésére, úgy a kutatócég hibás teljesítése megállapítható, ha a tanulmány ezen minősítésnek nem felel meg. Egy ilyen esetben a Ptk. által megkövetelt kárenyhítési kötelezettség miatt is fontos, hogy a kutatást végző társaság már a NAV-val szembeni eljárásban lehetőséget kapjon az általa készített tanulmány megvédésére.
