Az adóhatóságok közötti információcsere kérdése a múlt héten ismét napirendre került. A Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára bejelentette, hogy Magyarország csatlakozik az önmagukat G5-öknek nevező országok (Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország) által indított és automatikus információcserét megvalósítani kívánó egyezményhez. Méltán merül fel a kérdés, mi az újdonság ebben a kezdeményezésben, az honnan indult és milyen céllal?
A kezdeményezés az Amerikai Egyesült Államok adóhatósága (IRS) által indított, ún. FATCA–megállapodásoknak köszönheti létrejöttét. Az Egyesült Államok ugyanis 2014-től rászorítja az európai uniós tagállamok bankjait arra, hogy az amerikai állampolgárok, illetve cégeik által náluk nyitott bankszámlákról az Egyesült Államok adóhatóságának adatot szolgáltassanak. Az IRS által az európai bankokra rátukmált rendszer automatikus információcserét valósít meg: az európai bankoknak automatikusan, minden külön kérés nélkül kell a bankszámlaadatokat az amerikai adóhatósággal megosztaniuk. Az EU-tagállamokban felmerült azonban a kérdés: ha már bankjaik információt osztanak meg az IRS-szel, miért ne osztanának meg hasonló információkat egymás adóhatóságaival. Amennyiben a mostani kezdeményezés teljesedésbe menne, úgy az az eddigi legszélesebb körű adóügyi információcserét biztosítaná az EU-tagállamok között. Eddig ugyanis a tagállamok közötti információcsere elsősorban kérésen alapul, a tagállami adóhatóságok akkor adnak át adatot a másik országnak, amennyiben az az információt kéri. Automatikus információcsere egyelőre csak az ún. Megtakarítási Irányelv alapján, egy szűk területen, a magánszemélyek által a tagállami bankokból realizált kamatok terén létezik az EU-államok között, de ez sem teljes körű, mert például Ausztria kivonta magát az információcsere alól. Bár az irányelv 2015-től hatályba lépő rendelkezései öt további jövedelemkategória tekintetében írnak elő automatikus információszolgáltatási kötelezettséget, könnyen lehet, hogy annak hatályba lépését valamely tagország meg fogja vétózni.
Mik tehát akkor az esélyei és a jövője a mostani kezdeményezésnek? A kezdeményezést életre hívó országok és a hozzá csatlakozó országok egyelőre csak egy szűk körben bevezetett próbaüzemben gondolkoznak, amely a legjobb esetben sem lépne életbe 2016 előtt. Még ezen próbaüzem sikere esetén is kétséges, hogy az valaha is eléri-e azt a szintet, hogy általános jelleggel kötelezővé váljon az európai uniós tagállamok között. Ha viszont a kezdeményezés előbb-utóbb mégis eljut erre a szintre (amire 2018 előtt nem sok esély van), akkor az egy teljesen új, általános jellegű, automatikus információcserét hozna létre a tagállamok között, amely minden eddiginél nehezebbé tenné vagyontárgyak EU-n belüli elrejthetőségét.
Bár a mostani kezdeményezés, a fentiek miatt, még nagyon gyerekcipőben jár, az akkor is egy újabb szög az adóügyi információk eltitkolásának a koporsójában. Bár a koporsófedél még nem zárult le teljesen, ma már szinte nincs olyan ország, ahol adózók teljes bizonyossággal el tudják rejteni jövedelmüket vagy vagyonukat a saját adóhatóságaik orra elől.
