címke: információcsere

Az adóhatóságok közötti információcsere kérdése a múlt héten ismét napirendre került. A Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára bejelentette, hogy Magyarország csatlakozik az önmagukat G5-öknek nevező országok (Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország) által indított és automatikus információcserét megvalósítani kívánó egyezményhez. Méltán merül fel a kérdés, mi az újdonság ebben a kezdeményezésben, az honnan indult és milyen céllal?

Az Európai Unió éves GDP-jének hozzávetőlegesen 2-2,5%-a, mintegy 200-250 milliárd eurónyi tagállami adóbevétel tűnik évente el a különböző off-shore központokban. Érthető tehát, hogy az Unió – bejáratott jogalkotási mechanizmusát felhasználva – már régen nagyobb sebességre kapcsolt az adóügyi információcsere területén, mint amire az egyes tagállamok önállóan, a kétoldalú kettős adóztatási egyezmények jellemzően hosszú, nehézkes és egyenkénti letárgyalásával képesek. Ennek a sebességváltásnak két fő terméke az ún. megtakarítási irányelv, valamint az adóügyi együttműködésről szóló irányelv. Meg kell azonban említeni, hogy a – kétrészes írásunk első részében bemutatott – egyezmények alkalmazandóságát az EU semmilyen tekintetben nem korlátozza. Az Unión belül tehát az adatszolgáltatási lehetőségek lényegében megkettőződtek.

Az elmúlt hónapokban nem múltak el hetek arról szóló híradások nélkül, hogy a magyar adóhatóság arzenálja éppen milyen fegyvernemekkel bővült a pénzüket külföldön elrejtő adózók elleni küzdelemben, vagy hogy Svájc éppen hányadán áll az általa egyre kevésbé féltve őrzött adótitkok kiszolgáltatásával. Ezek a gyorshírek jellemzően egy-egy új egyezmény, csatlakozás, kormányzati bejelentés kapcsán születtek és az információcsere tárgyának csupán egy adott, aktuális szegmensével foglalkoztak. 

Adómentes jövedelemszerzést és visszamenőleges információszolgáltatást is lehetővé tesz a Magyarország és az Egyesült Arab Emírségek között létrejött, speciális, kettős adóztatást kizáró egyezményt. Az Emirátusokban valós gazdasági tevékenységet folytató hazai tulajdonú cégek, az ott munkát vállaló magyarok, illetve az adóoptimalizáló nemzetközi vállalatcsoportok jelentősen profitálhatnak az egyezményből, ugyanakkor bajba kerülnek azok a magyarok, akik korábban adóelkerülésre használták az öbölországot.